Ideiglenes befogadás. Sokszor, sokan mondják, kérik, de hogy valójában ez mit is jelent, ritkán írja le bárki. Pedig fontos, hogy az, aki segítene, pontosan tudja, hogy mit is takar ez a fogalom, mi az, ami rá várhat, s mi az, ami megkönnyíti a döntést, a választást.

Az átmeneti család abban különbözik a tényleges gazdiságtól, hogy a kutya nem marad ott élete végéig, de az örökbeadási esélyeit azzal jelentősen növelni lehet, ha megismerjük: hogyan viselkedik családban, hogyan reagál dolgokra, illetve természetesen megtanulja azt, amit egy gazdis kutyának tudnia kell. Ez az ideiglenes befogadó dolga, ezt vállalja, amikor átmeneti otthont nyújt egy-egy kutyavédenc számára.

A legtöbb kutyánkról nem tudjuk, hogy hogy és miként élt előtte, illetve sokan vannak olyanok is, akik valami miatt a kenneltartást nem viselik jól, így számukra kiemelten fontos az, hogy megismerjük őket egy biztonságos, kényelmes környezetben is. Általában nem tudjuk megmondani, hogy az érintett egyed szobatiszta-e, hogy rendesen viselkedik-e a lakásban, hogy mennyire szeret autózni vagy hogy miként viseli a nagyváros zaját. Az ideiglenes befogadás tehát kockázat. Mindig az.

Sok kutyánkat bántalmaztak, olyan dolgokon mentek keresztül, amit elképzelni sem tudunk, így bizonytalanok, bizalmatlanok, idő, amíg megnyílnak, amíg kötődni kezdenek, hiszen nekik is tanulniuk kell a valahová tartozást, a szeretetet. Hihetetlen dolog megélni azt, amint egy törött kis lélek szilánkjaiból összeáll és örökbeadhatóvá válik. Hiszen válljuk be: aki kutyát szeretne a "menhelyről", már kész kutyát szeretne. Mi viszont nem ilyeneket mentünk.

Az ideiglenes befogadóink hatalmas lehetőséget adnak a kutyák kezébe (vagy a képzavart kikerülendő: mancsába), a gazdára találás lehetőségét. Persze mi is igyekszünk, de a kennel NEM LAKÁS, a kennelből a zárt részben történő séták, foglalkozások nem pótolják a városi sétát, az utazást, a kutya- és embertársakkal való találkozást. Ettől függetlenül nagyon igyekszünk és a kennelsorról is adunk örökbe - természetesen. De lényegesen nehezebb.

A befogadóinknak, amennyiben kérik, száraztápot, a kutya tartásához szükséges dolgokat biztosítunk és természetesen a felmerülő állatorvosi költségek is egyesületünket terhelik. Ha valaki csak 2-3 hétre tud segítséget nyújtani, már az is sokat tud jelenteni, ha egy-egy kutya élete a tét, de ennél általában hosszabb időre keresünk átmeneti befogadókat.

Ha valaki biztosra szeretne menni, s mindenképpen arra számít, hogy a kutya valamikor, belátható idő múlva (ami általában azért néhány hónap) elköltözik tőle, akkor tud választani azon kutyáink közül, akiket németországi partnerünk hirdet és keres számukra gazdát, itt viszont kizárt, hogy a befogadó "beleszerethessen" az érintett ebbe, a kutya mindenképpen utazik. De ezekből a kutyákból van a kevesebb, ezt is tudni kell.

Ha valaki problémásabb kutyát vállal, akkor viszont számíthat arra, hogy nem adják egymásnak a kilincset az érdeklődők és könnyel előfordulhat, hogy a kutya nála talál végleges otthonra. Persze általában azért mindenkire vár valaki valahol, nagyon igyekszünk mindig és jó eséllyel meg is találjuk. Viszont ezeknek a kutyáinknak van a legnagyobb szüksége átmeneti családra, hogy megerősödhessenek. A 22-es csapdája ez.

De tényleg rengeteget, leírhatatlanul sokat jelent a családi környezet. Ha valaki ezt tudja adni, ezt vállalja, hatalmas dolgot tesz. HATALMASAT. Így várjuk mindazon jelentkezőket, akik próbára tennék magukat - senkit nem hagyunk cserben, ha bármi gond van, ami miatt a kutya nem maradhat, megoldjuk, de fontos, hogy befogadás előtt az ember végiggondolja, hogy mire van lehetősége, felelőtlenül nem szabad belevágni ebbe, hiszen a kutyáknak lelke van, ha kiűzetnek a családból, az számukra törést jelent. Ha nem másik, örökbefogadó családba mehetnek, ahol hamar, sokszor már egy-két óra alatt elfogadják a megváltozott környezetet, adott esetben egy kennel, amit hirtelen helyzetben biztosítani tudunk, viszont nagyon visszaveti őket lelkileg.

Információk, amelyekre szükségünk van a tökéletes pártfogolt kiválasztásához:

- lakásban vagy kertes házban él-e a befogadó jelölt

- van-e másik kutya vagy egyéb háziállat

- mennyi időt lenne egyedül a kutya

- van-e kutyás tapasztalat, lehetőség arra, hogy kutyaiskolába járjanak a kutyával (ezt egyesületünk adott esetben igyekszik finanszírozni)

- van-e gyermek, vagy idős személy a háztartásban

- speciális kérés (pld. fajtára vonatkozó)

- befogadási idő (meddig maradhat a kutya)

Szóval várjuk a tömeges jelentkezést. Hiszen kutyánk van bőven.

info@futrinkautca.hu

Talpas szerencsés volt, de gazdát keres. Továbbra is. Kereshet.

Volt egyszer egy pékség, amit két kutyának kellett őriznie, egy magyar vizslának és egy nagy testű keveréknek. Ez utóbbi történetünk főhőse: Talpas. Ahogy az lenni szokott, a telep megszűnt, az őrkutyákat nyugdíjazták, egész pontosan likvidálták volna, ha nincs egy állatszerető alkalmazott, aki minden követ megmozgatott, hogy a két kutya biztonságos elhelyezését megteremtse. Szerencséje volt, mert a magyar vizslát fajtamentő részlegünk bevállalta, s mivel bajban állatot nem hagyunk hátra, így társa, aki történetünk főhőse, mint már említettem, Talpas is vele tartott és "alapos" kutya lett.

Talpas olyan kövér volt, hogy lépni is alig tudott. Nem, nem túlzok. Kihízta a saját lehetőségeit, ha nem kerül hozzánk, nem sok lett volna neki hátra. A vérvizsgálat amellett, hogy az elhízás minden jelét magán hordozta, beleértve a tragikus májértékeket is, egy parazita fertőzésre is felhívta a figyelmet, amit többszöri kontrollal beazonosítottunk és kezeltünk. Talpas az elmúlt időszak alatt tíz kg-nyi többlettől megszabadult, de még legalább ugyanennyi (inkább több) van rajta, amit le kellene dolgoznia. A súlyveszteség és a rendszeres mozgás viszont a korábban kövér-depressziós-apatikus Talpasunkból egy lendületes, játékos kutyát hozott elő, most már élvezi azt, ha valakivel róhatja az utat, fut az emberrel, s könyörög a figyelemért.

Talpas nyolc év körüli, így nincs a legszerencsésebb korban, de ha úgy vesszük: a legjobb korban van, hiszen már nem rombol, tud értékelni minden apró figyelmességet, hiszen megtapasztalta, milyen az élet negatív oldala. Ivartalanításra sajnos már nem kerülhet sor, mert azt nem biztos, hogy túlélné, de Talpas nem egy domináns darab:minden kutyával jól kijön, de mindene az ember. Soha senkit nem bántana, nincs az a körülmény, amiben ő agresszíven reagálna. Talpas egy álomkutya. Aki kezd visszaférni a saját életébe, de vajon belefér-e egy gazdiéba is?

Talpasnak nagyon melege van a kennelben, egy árnyas kertes házzal rendelkező gazdát vagy ideiglenes befogadót keresünk számára. Kérünk mindenkit, segítsen megtalálni számára is a tökéletes otthont!

(info@futrinkautca.hu)

Kupak a mai napon visszakerült a gondozásunkba, korábbi ideiglenes befogadója, Rita vette őt magához, hogy ne kelljen a családi körülmények után egy rideg kennelben találnia magát.

Kupak visszajött, még mindig nem is tudom felfogni. De nem csak én, korábbi pártfogói sem. Idézet az ő tollukból:

Kupak volt a hat testvérke közül a legokosabb. Mindent ő csinált először. :) Ő volt a második legkisebb, de ő tanította meg a nagyokat hogy hogyan kell a lépcsőn kimenni a kertbe.:))) Állandóan magyarázott, mindent figyelt és mindenhez volt megjegyzése. Rendkívül kis kommunikatív, érdeklődő volt kicsinek. Az ágyba is ő kéredzkedett először...:D Vannak képeim róla kb. három hónapos korárig hát... nekem a legszebb is ő volt. Nagyon sajnálom, hogy visszaadták őt. :(  Remélem, hogy ő is megtalálja az "igazi" családját, akiben nem fog csalódni!

Kupak visszajött, mert a szomszédok nem szívlelték, a család pedig belefáradt. Kupak persze ebből mit sem ért, csak azt, hogy a megszokott körülményei megszűntek, változás van. Mivel az ivartalanítása "elhalasztódott", így azon is nálunk kell átesnie, illetve ismételjük a babaként kapott oltásait, hogy immáron belekezdhessen a felnőtt életében.

Nem tényszerű, hogy az életszakaszok váltásainál valami rossz történjen, de Kupak eddig nem volt szerencsés. Anyukája, Theodora egy vízmosásban szülte meg őt és testvéreit. Ott esélyük sem lett volna a túlélésre, de megtalálták őket, s a Szomorú Szív Alapítvány segítségkérésére mi kerestünk számukra befogadó családot. Egyikük sem lett beteg, mindenki gond nélkül cseperedett és lassan gazdához is költözött mindenki. A gazdikat nem hagytuk kicsúszni a látókörünkből, az ivartalanítások ellenőrzése is folyamatban van, hiszen azt ők vállalták az örökbefogadásnál.

Ki gondolta volna, hogy pont Kupak...? Ha valaki szeretne egy szobatiszta, barátságos, egy év körüli, de már most sokat megélt, az emberekbe vetett hitét azonban el nem veszített, gyerek és lakásbarát, játékos ivartalanított kan kutyát, írjon az info@futrinkautca.hu e-mail címre. De most már tényleg csak az igazi, a tökéletes jöhet számításba.

Betta és kölyke, Laan amolyan "mellékmentés". Egy bajban lévő német dog szukát vett át egy családtól a fajtamentés, de volt ott még két másik rászoruló kutya. Ilyenkor, ha tehetjük, nem hagyunk hátra senkit, hanem egyeztetve az egyes tevékenységi csoportok között az egyebekre is igyekszünk valami megoldást keresni. Így lett bónusz alapos kutya az évekkel korábban az Illatos útról kihozott Betta és vad gyermeke, Laan.

Értük mentünk. Azt már tudtuk, hogy Laant gyakorlatilag születése óta nem érintette ember, így kértük a bejelentő családot, hogy valami módon szedjék őt össze, hogy ne kelljen a sötétben kergetőznünk. Így is tettek, s bár megharapta őket a kis vadóc, de bezsuppolták egy használaton kívüli nyúlketrecbe.

Munka után siettünk Zsinivel értük. A család jelezte, hogy szerintük be kellene bódítani a kicsit, mert nagyon vad. Mi nem igazán hiszünk a nyugtatókban, gondoltuk, megnézzük, hogy mennyire veszélyes a helyzet. Egy sufnin átmászva, a sötétben magunkat össze-vissza törve átjutottunk a ketrechez, amely előtt egy hatalmas lyuk tátongott.

"Oda ásták be magukat a kutyák" - tudtuk meg.

Remek, egy sötét sarokban lévő, a nyulak után sem lefertőtlenített, de a halálra vált kiskutya által is összepiszkított ketrecbe mi sem teszi könnyebbé a behajolást, mintha még arra is kell figyelni kell, hogy közben ne csússzunk át "Csodaországba".

Laan rettegett, s bár próbálta a fogait mutogatni, de valahogy mégsem volt annyira meggyőző, az évek alatt már számos félős-rettegős kutyával hozott össze minket a sors, nála nagyobbakkal is, így alig telt bele tíz perc, s a nyakig ürülékbe burkolt fekete gombóccal már a kocsi felé tartottunk.

A rendelőig Laan tökéletesen leamortizálta a szállítóboxot, minden jött belőle, annyira ideges volt, de a rendelőben szépen viselkedett. Átnézték, kapott egy azonosító chipet, egy féreghajtót, egy veszettség oltást és lehetőséget egy szebb életre. Ezt persze nem a rendelőben kapta közvetlenül, de igyekeztünk.

A kijáratnál történt a baj. Az ölben lévő kiskutya a friss levegőn úgy határozott, hogy akkor ő most elmenekül, s kihasználta azt a pillanatot, amikor egyik kezemmel az ajtót csuktam be, s lazult a szorítás, mely testét testemhez tapasztotta. Nekilendült, de mivel fogtam azért, az arcomba harapott. Eltartottam, hogy a további sérüléseket elkerüljem, de a mozdulattól bepánikolt. Hogy ne ejtsem le a magasból, térdre dobtam magam, persze ő küzdött: a rendelő előtt egy visító kutyán próbáltam úgy fogást találni, hogy ne csúszhasson ki a kezemből, hiszen ha elmenekül, soha többé nem fogtuk volna meg, de ő sem adta könnyen magát, harapott, csípett. Egy pici, rettegő fogsor volt az egész kutya.

Sikerült.

Laan most az Ebreménynek köszönhetően ideiglenes befogadónál van, ahol Viki felügyelete alatt megkezdődött a szocializációja. Laan esélyt kapott, de hány elvadult, emberi kéz által soha nem érintett kutya lehet kis hazánkban? Őértük ki felel? 

A Futrinka Egyesület alap tevékenységi csoportja azokat menti, akiknek mi vagyunk a lehetőség, sokszor csak az egyetlen lehetőség. Nem rettenünk vissza költséges beavatkozásoktól, hosszan tartó rehabilitációs időktől, adott esetben végtelen gondozási kötelezettségtől sem. Ez az a tevékenységi csoportunk, ahol nem mondható, hogy pörögnek az események, nem állnak tömegek sorba egy-egy kutyára, de mégis van ebben az egészben valami különleges, valami leírhatatlan.

Orik ideiglenes befogadóhoz költözött - köszönhetően annak, hogy a blogbejegyezést sokan és sokaknak továbbküldték. Nem győzünk elég hálásak lenni ezért, el sem hinnétek, hinnék, hogy mekkora erő van már abban, ha az információ áramlik. Soha nem tudhatjuk, hogy kinél ér célba és milyen hatása lehet. Oriknak ez az életet jelentette, a szó tényleges, valós értelmében, hiszen kennelben ő feladta volna, mint ahogy fel is adta már az Illatos úton. De a családjában boldog, egyre jobban kinyílik és szépen szedi össze magát. Köszönet a befogadóinak, mert nélküle ez a kutya már nem élne.

Szeretnék bemutatni néhány új védencet, néhány olyan kutyát, akiknek szintén szeretnénk valami jobbat, valami mást, mint amit a kenneles elhelyezésnél nyújtani tudunk.

Az ajkai menhelyről vettük át Inezt, a német juhász keverék szukát egy csúnya, lelógó daganattal. Elég sok időt töltött a vidéki telepen, de ott sajnos nem volt lehetőség arra, hogy megoperáltassák. Mi, a kivizsgálását követően megtettük, de sajnos nem is volt elég egyetlen beavatkozás... Az ivartalanítással egybekötött műtétnél az egyik oldali teljes emlősor eltávolítására volt szükség, szintén daganatok miatt és amint ez a műtéti heg meggyógyul, a másik oldalit is ki kell operálni. Inez hasán ugyan hatalmas műtéti heg húzódik, de még így is igyekszik mindenkinek a kedvében járni. Nála kedvesebb, bújósabb, ragaszkodóbb, türelmesebb kutyánk nem mostanában volt, megérdemelne egy szerető családot, ahol lábadozhat, ahol több figyelmet kaphat, mint a kennelsoron.

Lőrinc bácsit már régebbről ismerheti mindenki, de azt talán kevesen tudták, hogy ő nem a mi védencünk volt. Mostanáig. Közel egy éve az ózdi gyepmesteri telepről mentette őt egy magánszemély. Ott elaltatták volna, így megkapta az élet lehetőségét, de Lőrinc bácsinak ennél most már többre volt szüksége, így gondozásunkba vettük őt. Egyből kórházi elhelyezés is lett a dologból, mert rendkívüli mértékben le volt soványodva, a vérképe sem sok jót sejtetett, s fény derült a székletürítési problémák hátterére is: gátsérve van. Mostanra talán megerősödött annyira, hogy a műtéti beavatkozás is megtörténhessen, de kérünk mindenkit, hogy drukkoljon a kisöregnek. Valahol, valamikor el kell kezdődnie számára is a családi, boldog és békés öregkornak. Talán mondanom sem kell, hogy számára is keressük a tökéletes otthont, a végleges vagy átmeneti családot.

Akik pedig nem hisznek az ivartalanítás szükségességében, ajánlanám figyelmébe Bettát és egyetlen gyermekét, Laant, akik jövő héten teszik át a székhelyüket csepeli kóborlásukból hozzánk. Bettát az Illatos útról hozták ki, házőrzőnek, de erre tökéletesen alkalmatlan, mivel mindenkivel extrém kedves. Cserébe viszont megtanulta használni a kerítés adta lehetőségeket, így gyakorlatilag az utcán él. Ennek meg is lett az eredménye, nem először: kölykei lettek, akiket az embertől távol nevelgetett, de csak egy maradt életben.

Ő Laan. Kb. 4 hónapos, de ember még nem nagyon érintette. Számára extrém fontos lenne egy elkötelezett befogadó családot találni, ahol türelemmel és szeretettel igyekeznének pótolni mindazt, ami kimaradt eddigi kis életéből. Laannak még meglesz az esélye, hogy ne legyen ő a második Vilink, de ehhez is, mint sok más dologhoz is, segítségre lenne szükségünk. Ha bárki be tudná fogadni Laant (vagy természetesen bármelyik védencünket) az info@futrinkautca.hu e-mail címen jelentkezhet.

S ne felejtsük el: Skuló még mindig vár, vár, vár, vár... Tényleg ő az, akinek nem írtak meg szerető otthont élete utolsó éveire? 

Öreg, kopott, nem kell!

2011.02.06. 23:20

Az alap tevékenységi csoport esélyteleneket ment. Ez tény. De az esélytelen fogalma is szubjektív, s mivel nagyon nagy az esélytelenek szubjektív halmaza, így objetív döntéseket kell hoznunk. Ki kell találnunk, hogy az öreg, a rettegős, a fekete, a három lábú, a bőrbeteg, a csúnya közül ki az, aki mindent visz, s így mi is visszük...

Talán nem árulok el titkot, de van olyan gyepmesteri telep, ahol a tervezett altatás előtt szólnak. Nyíltan vagy zárt listán megosztják, hogy kik vannak azon a bizonyos listán. Eltérő, hogy utána mi történik: van, ahol a listát végigaltatják, akármi történik is, van, ahol ha másokat kivisznek és szabadul fel elég hely, akkor a listán lévők is átmeneti haladékot kapnak. Vannak olyan telepek, ahol a karanténidőt követően szigorúan altatnak, zéró tolerancia van, vannak, ahol a kutyákat tényleg beoltják, chipezik, ivartalanítják, s nem altatnak. Egyben azért hasonló mind: a bekerülő kutyák jelentős százaléka idős, megunt, kopott kutya, aki leszolgált egy életet valahol, aztán nem kellett. Tovább már nem. Mert onnantól már csak nyűg.

Egy öreg kutya már beteges, egy öreg kutya már nem olyan fürge, egy öreg kutya már nem hasznos, már nem hall jól, már nehezebben kel fel... Összegezve: nem kell.

Mi is kaptunk egy listát, s onnan választottunk egyet. Aki a mi profilunkba illeszkedően esélytelen. Lett egy rozoga, tíz év körüli német juhász keverékünk: Orik. Orik valószínűleg egy falatot sem evett az Illatos úton, mert csonttá soványodva kaptuk meg őt, s teljesen ki volt száradva. A szabadulás utáni első pár napban élvezte a szabadságot, de a teste meggátolta abban, hogy boldog lehessen. Kórházba került, infúziót kapott, s élvezi a meleget, figyelmet.

De orvosilag már nem indokolt, hogy ott maradjon. Viszont a kennelsorra nem jöhet vissza, más ötletünk pedig nincs. Így segítséget kérünk: sürgősen ideiglenes befogadót keresünk tehát Oriknak. Az állatorvosi költségeit, élelmezését térítenénk... Reménykedünk, hogy akad valaki. Legalább tavaszig. Vagy amíg valaki meg nem látja benne a lehetőséget. Néhány hétre, hónapra. Amennyi még hátravan számára. Mert esélytelen, de nem reménytelen. Ugye?

Mint tudjátok szombat délben megérkezett hozzánk Bálványka, aki a "keresztségben" a Daddy nevet kapta (főleg gyerekeink hatására, akik szerint a honlapon talált leírás alapján pont olyan, mint Cezar Millan, a csodálatos kutyadoki szépemlékű pitbullja).
A kiskrapek várakozáson felüli mind kinézetben, mind viselkedésben: abszolút nem volt félénk az első pillanatban sem, rendkívül barátságos és nem utolsósorban gyönyörű.
A gyerekekkel is nagyon hamar barátságot kötött, és türelmesen állja Dorci lányom túláradó szeretetét, akinek azt is nehéz megállnia, hogy ne kényeztesse minden percben.
Eltekintve az érkezés után történt egyetlen balesettől Daddy szobatisztának tűnik, bár most még csak a "próbaüzem" tart, hiszen 1 hétig a férjemmel felváltva GYES-en leszünk vele itthon. Mindenesetre azóta nem történt baleset, és reméljük, hogy a kutyapelenka csak elrisztásképpen van itthon jelen.
Érkezése napján kb. 5 perc alatt tökélyre fejlesztette a jutalomfalatért "ül" parancsnak megfelelést, és már bepróbálkozott azzal is, hátha csurra-cseppen valami akkor is, ha kérés nélkül is leül. De mi nem vagyunk kispályások, és ellenállunk... Erről jut eszembe: a családi étkezéseket rezzenéstelenül, és kéregetés nélkül tűri: szépen lefekszik a helyére és alvást színlel.
A séták még nem mennek tökéletesen, de szinte ez az egyetlen, ami kívánnivalót hagy maga után, amiben valószínűleg szerepe van annak is, hogy rutintalanok vagyunk. Az első nap sétáin nagyon húzott, de a kutyadokitól kölcsönzött ötlet alapján, tegnap este óta viszünk magunkkal egy botot a sétáláshoz, amit elé tartva próbáljuk megelőzni, hogy gazdisétáltatássá fajuljon a dolog. Ez arra is jó, hogy falkavezéri pozíciónk se veszítsen sokat az erejéből emiatt a hiányosságunk miatt. Ma már egész szépen ment a pórázon, de azért a tempót, ami mellett nem előz meg bennünket nem nevezném sétának. :-)
Ma túlestünk a varratszedésen - egy hang, és bármilyen ellenkezés nélkül - és a doktor bácsi is nagyon büszke volt rá (meg mi is!).
A chip regisztrációja is átkerült e nevünkre, de azért a chiphez tartozó vonalkódos matricát majd küldjétek el légyszi, hogy teljesen rendben legyenek a papírjai is.
Daddy egy édes imádnivaló fickó, aki tudja, hogy nem mehet a kanapéra, éppen ezért este villanyoltás után csak a sötétben lopakodik fel oda - napközben nem is próbálkozik - és amint mozgás van a lakásban kényszeredetten el is hagyja a jó puha ágyikót. :-)
 
Még egyszer köszönjük ŐT nektek!!! Ennél tökéletesebb kutyánk nem is lehetne!
 
Küldök néhány képet az első napokról és ígérem jelentkezünk még később is friss infókkal.

Dobó Kocka az ajkai gyepmesteri telepről került a gondozásunkba október elején. Egy nem legálisan készült fotón pillantottuk meg, ahogy apatikusan kuporgott, fel sem nézve az őt fotózóra. Tudtuk, hogy számára ott nem terem babér, életének vége könnyen a kennelben érhet véget. Így történt, hogy Dobó Kocka ismeretlen paraméterekkel felkerült a várólistánk első helyére és jött.

Az ajkai telepen egy sovány, girhes, sem nem drótos, sem nem simaszőrű, se nem kicsi, se nem nagy, a nóta fordulatát követően éppen hozzánk való, meghatározhatatlan korú, félénk kutya jött elő hosszas nógatás hatására. A valósággal való szembesülés felülmúlta a fotó okozta első benyomásokat, Kockánál nem nagyon ismerhettünk esélytelenebb kutyát. Megitattuk, megetettük, s az úton szépen elfeküdve pihegett. Fáradt, kiéhezett és a világ iránti érdeklődését elveszített kutya volt.

Gondoltuk, hogy mint sok más esetben, a hiányzó külcsínyt fényesíti majd a belbecs. De Kocka nem akar egyszerű kutya lenni. Nem óhajt akárkinél bevágódni, nem igyekszik levenni senkit a lábáról. Neki már jó nálunk, így aki őt akarja, az minimum várja ki, amíg téli álmából felébred. Merthogy Dr. Dobó Kocka a nap 24 órájából hozzávetőlegesen 23-mat alvással tölt. Háboríthatatlanul. Naponta néhányszor nagy kegyesen hajlandó kilátogatni, hogy kézjegyével ellássa a kert bokrait, aztán visszakocog és ha épp nincs mit enni, már alszik is tovább. Ebből gondoljuk, hogy a korábban becsült középkor nem annyira az életkora, mint a származási ideje. :)

Kocka, ha mormotasága nem lenne elég, mufurc is. Vagyis olyan magának való. Mormog, ha valami nem tetszik neki, mormog, ha közel mennek a kutyák, mormog, ha reggel van és mormog csak úgy is, a rend kedvéért. Már amikor nem alszik. Benn a melegben természetesen.

Szóval innen indulunk és ez nem lesz jobb. Úgyhogy ezekkel a paraméterekkel próbálunk neki rutinos, humorérzékkel is megáldott, esztétikailag nem túl nagy igényű, de a kutyatartásban is inkább a kihívásokat kereső gazdát felkutatni. Ha van valahol ilyen, az feltétlenül jelentkezzen. Dobó Kocka mind a száz évével (ki tudja, hogy valójában mennyi), minden drhouse-i kedvességével, oltva, chipezve, ivartalanítva várja egyetlenének jelentkezését az info@futrinkautca.hu e-mail címen.

Sokan nem tudják a különbséget a gyepmesteri telep és a menhely között. Hozzáteszem, hogy sokszor nehéz is megkülönböztetni a kettőt, hiszen én magam is ismerek állatvédelmi szempontból és fizikai körülményeit tekintve kalapemelést érdemlő gyepmesteri telepet, de olyan menhelyet is, amelyet az állatok védelméről szóló törvény értelmében azonnal be kellene zárni és sóval felszórni a helyét.

Egy jól működő világban a Magyarországon meghatározott intézményi keretek tökéletes biztonságot jelentenének, de mint tapasztaljuk az élet más területein is, a világ nem működik olyan tökéletesen, mint szeretnénk.

A gyepmesteri telepek alapvetően azért léteznek, hogy a települések területén kóborló állatokat befogják, s biztosítsák a veszettség miatt szükséges hatósági karantént, melynek ideje két hét. Ezalatt van lehetősége az eredeti tulajdonosnak is rátalálni, hiszen a karanténidőn belül az állat nem értékesíthető, s ha igazolni tudja az állat tulajdonjogát és azt, hogy veszettség ellen védettséggel bír, illetve megfizeti a tartási, illetve befogási költségeket, már viheti is haza kedvencét, akinek elsődlegesen nem kellett volna olyan helyen tartózkodnia, ahonnan befoghatták. Szintén a gyepmesteri telepeken végzik a veszettség szempontjából megkérdőjelezhető státuszú állatok megfigyelését, amennyiben arra nincs más, a hatósági állatorvos által felügyelt lehetőség. A gyepmesteri tevékenységek közé tartozik továbbá a település területén elhullott állatok begyűjtése, beleértve az utak mentén felbukkanó, elütött állati hullákat is. Komplex dolog ez, s normál esetben tényleg a mi érdekünket szolgálná, hiszen egyszerre lát el közegészségügyi, járványügyi és a tulajdonjog szempontjából védelmi funkciókat is. Ehhez azért az is kell, hogy a telepen az állat eredeti tulajdonosának legyen lehetősége kedvencére rátalálni, azt kiváltani, hogy betartsák a vonatkozó jogszabályokat, de én már azt is csodaként üdvözölném, ha kaphatnék egy országos listát a működő, felügyelt gyepmesteri telepekről és azok nyitvatartásáról.

A karanténidő után a jogszabály felhatalmazza a telepet, hogy az állatot értékesítheti vagy annak életét kioltja. Rengeteg helyen elsődlegesen ez utóbbit alkalmazzák, hiszen gyors, egyszeri költsége van, s utána nincs gond a kutya ellátásával, gondozásával, etetésével, nem beszélve arról, hogy a gyepmesteri telepet élő állat csak veszettség elleni vakcinázást követően, chippel azonosítva hagyhatna el. Ezt azért ne tekintsünk általánosnak. Nálunk nem történnek ilyen gyorsan a dolgok. Sok telepen szerencsére csak helyhiány esetén altatnak, illetve vannak olyan telepek is, ahol a jól szervezett munkának és a széles társadalmi bázisnak, külföldi kapcsolatoknak köszönhetően nincs altatás.

Kóbor kutya szempontból tehát nagyon nem mindegy, hogy hol sikerül megejteni a kóborlást, mert lehet, hogy valahol biztonságba kerülhet és türelemmel kivárhatja, amíg érte is eljön az igaz, de az is lehet, hogy még a jogszabályban rögzített karanténidőt sem várják ki, életét gyakorlatilag azonnal kioltják.

Egyesületünk alap tevékenységi csoportja elsődlegesen gyepmesteri telepekről ment, de segítünk olyan menhelyeknek is, akik szintén egy-egy helyi gyepmesteri telepről igyekeznek kutyákat menteni lehetőségeik határáig, viszont ahol az örökbeadások száma meglehetősen alacsony, így ha nincs több helyük, akkor a gyepmesteri telep kutyái altatásra kerülnek.

Idén, Szilveszter előtt kettő új kutyánk érkezett a főváros és egyben az ország legnagyobb gyepmesteri telepéről, az Illatos útról, ahol teltház van. Ez nem sok jót ígér, mivel szilveszterkor, a petárdázás és a gondatlan gazdák miatt rengeteg állat kerül befogásra, s hogy őket el tudják helyezni, biztosan altatni kell. Sajnos lehetőségeink korlátozottak voltak, mivel tőlünk sem kapkodják a kutyákat, az alapos kutyák körül nagy mozgás nem volt az utóbbi időben, pedig szebbnél szebb védenceink vannak, s csak a szerető otthonra várnak.

Akiket már biztosan nem fenyeget az altatóinjekció két esélytelen félőske:

Gahan szeptember óta koptatta az Illatos út padozatát, rettegve, egyre fogyva, esélytelenül. Nem segítette a kikerülésben az sem, hogy félénk kutyaként nem jeleskedett saját maga marketingjében. Rehabilitációja megkezdődött, kapott meleg kutyaházat, pléddel, kutyaruhát és naponta többször étkezik, hogy megfelelő kondícióba kerülhessen. Ideiglenes befogadók jelentkezését is várjuk, mert családi környezetben ez a folyamat sokkal gyorsabb lehetne, Gahan pedig nagyon megérdemelné a törődést.

Hivatalosan ugyan csak egyetlen helyünk volt, de az egyik védencünk, Vili mindig jól kijön a szuka kutyákkal, így bár nem az lesz a kényelem csúcsa, de gondoltuk, hogy egy maximum közepes szuka kutya is megkaphatja az esélyt az új életre. Így jöhetett a szintén félős, de nagyon kedves, mimóza lelkű kislány, Adrin. Neki az ivartalanítással egyidőben a lágyéksérvét is helyre kell majd tenni. Számára is szeretnénk ideiglenes befogadót találni, de természetesen a végleges gazdának is örülnénk.

Kutyáinkat benti tartással, oltva, chipezve, ivartalanítva adjuk gazdához, s minden esetben ellenőrizzük a körülményeket, illetve örökbefogadási szerződést kötünk.

Kérünk mindenkit, vigye hírét kutyáinknak, hiszen egy-egy örökbefogadott védencünk helyére új életet menthetünk.

Nem szívesen mentünk kölyök kutyát, és nem azért, amit sokan gondolnak, hogy őket megmentik mások a telepekről, menhelyekről... Nem mentik meg, nem is sejtenénk, hogy mennyien pusztulnak el életük kezdetén. A babakutyák ugyanis rendkívül védtelenek, ahol pedig több kutya van, ott óhatatlanul is előfordulnak a vírusok is.

A kölykök legnagyobb részét egy parvó nevű vírusos fertőzés viszi el, ami valójában egy bélgyulladás. A kezdeti tünetek levertség, láz, melyet véres hasmenés, esetleg hányás kísér. A lappangási idő 2-4 nap, de kezelés hiányában egy immunizálatlan szervezetnek ez nagyjából elegendő is ahhoz, hogy teljesen kiszáradjon, az érintett állatok többsége elhullik. Persze nem szabad feladni, küzdeni kell: a beteg kiskutya infúziós kezelésével felcsillanhat a remény. 

Nekünk is volt parvós babánk, aki csak ideiglenes befogadói elkötelezettségének és azonnali reagálásának köszönhetően élhette túl, s mostanra már hatalmas kutya lett belőle. (Mixúr)

A parvó vírus ellenálló, a vírusfertőzött területet hipóval, magas hővel (pld. a kennel lángszóróval való megtisztítása) vagy az érintett földterület felszínének eltávolításával lehet megválni a fertőzött állat által ürített vírusoktól, de még így is jó pár hónap szünet javasolt, amikor oltatlan állat nem kerül az adott területre.

A szopornyica szintén egy vírusos megbetegedés, tünetei azonban eltérnek a parvóétól, hiszen jellemzően felsőlégúti fertőzés: a beteg orrából sűrű, sárgás-zöld váladék folyik és a szem is csipás, gyulladt. A tünetek 3-7 napos lappangási idő után jelennek meg, kiegészülhetnek az orr körüli terület és a talp megkeményedésével. Idegrendszeri tünetek csatlakozhatnak, remegés, rángás, görcsök formájában. A szopornyicánál tipikus az ún. kettős lázgörbe: magas lázat egy normál időszak követ, majd újra magas láz lép fel. A szopornyica gyakorlatilag egy babakutya számára leküzdhetetlen betegség, ha túl is éli a fertőzött egyed, szinte biztosan nem tűnik el nyom nélkül. A kezelés szintén infúziós, de itt ellenanyaggal is kiegészül. A fertőzött állat a vírust még gyógyulása esetén is hosszú hónapokig üríti.

Akik még mentettek az "őskorban" az Illatos útról kutyát, tudják, hogy mit jelent ez a betegség, hiszen volt idő, amikor a felnőtt kutyákat sem kímélte. Az ajkai gyepmesteri telepről mentett Prücsök kutyánk az első hullámon még átjutott, de aztán olyan súlyos koordinációs zavarok léptek fel, hogy el kellett engednünk.

A szopornyica esetében tehát egyértelmű, hogy a felnőtt állat sincs biztonságban a fertőzéssel szemben, ezért is kiemelten fontos, hogy kutyáink felnőtt korukban is, éves ismétléssel megkapják a kombinált oltásukat. Ismeretlen előéletű felnőtt kutya esetében az első oltást két hét múlva egy következőnek kell követnie, hogy a megfelelő immunizáltság kialakulhasson.

Szintén ebben a betegségben halt meg Freja, aki már-már úgy tűnt, hogy élniakarásával felülkerekedik, de a parányi test elfáradt a küzdelemben.

Mind a két fertőzés esetében a kezelés embertigénylő és rendkívül költséges, a befogadó gyakorlatilag hosszú időre kizárja magát a kutyázásból és a siker egyáltalán nem garantált. Ez pedig lelkileg is nagyon nehéz.

Sokszor nem vírusok, hanem egyéb paraziták okoznak visszafordíthatatlan károkat. A babakutyáknál elengedhetetlen a kellő időben történő féreghajtás. Ha ez kimarad, olyan mennyiségű féreg gyűlhet fel szervezetükben, amelyek elszívják a fejlődő test elől a fontos tápanyagokat és a kutyakölyök annak ellenére pusztul el, hogy a pocakja "jóllakottnak" tűnt, kerek volt. A féreghajtás viszont egy intenzívebb fertőzés esetében szintén nem veszélytelen, hiszen az elhaló, ürülő férgekből felszabaduló méreganyagok károsítják a kölyök szervezetét, mérgezik azt, s a fiatal állat még így is meghalhat. 

Gubával, a veszprémiektől átvett keverék kölyökkel is hosszú-hosszú időn keresztül kellett infúzióra járni, hogy átvészelhesse a férgek, és esetében a nagy hideg okozta bajokat.

Fontos még megemlíteni azt is, hogy ha minden fent említett dolgot sikerül elkerülni, akkor is szembe kell nézni a téli időszakban a hideg okozta "kifagyással", a fiatal kutyák nem képesek megfelelően szabályozni testhőmérsékletüket, kihűlhetnek, megfázhatnak, adott esetben meg is fagyhatnak.

Hát, leginkább ezért nem vállalunk be kölyök kutyát. Mert nem szeretnénk senkit elveszíteni és mert túl nagy teher. Minden tiszteletünk azoknak, akik ezt megoldják, mi alkalmatlanok vagyunk rá.

De mindig van egy-egy babakutyánk azért. Mert mi is gyengék vagyunk és egy szomorú szem látványa legyőzi a racionális érveket. Így van nekünk most az alap tevékenységi csoportban egy Bajuszka Pittankánk az ajkai menhelyről, aki ideiglenes befogadónál várja, hogy eljöjjön érte az álomgazdi. Pitta két kombinált, egy veszettség oltással és egyedi azonosító chippel rendelkezik, s ivartalanítási kötelezettséggel, benti tartással fogadható örökbe olyan helyre, ahol tudják, hogy mit jelent egy babakutyával együtt élni. Igen, ugat, rombol, rosszalkodik, de már nagyon igyekszik szobatisztaságot tanulni és tökéletesen tud a gazdi ágyában aludni.

Pár sor végezetül - lélekmelegítőnek - ideiglenes befogadója tollából:

Csináltam ma pár képet,remélem használhatóak lettek.:)Amúgy nagyon tetszik neki a hó,folyamatosan rohangál,eszi,meg állandóan elesik.Élvezi nagyon.A macskákkal már sokkal jobb a viszonya,már nem kergeti őket,csak állandóan játszani akar velük.:)Kyra sem morog már annyit rá,bár néha olyankor is morog amikor nincs mellette,szerintem már előre csinálja,nehogy odamenjen hozzá.:DAmúgy állandóan a Kyra hátán,fején ugrál,és harapdálja a fülét,meg ugatja,hogy foglalkozzon vele,na ilyenkor szokott néha odakapni neki,hogy most már elég.:)Este velünk alszik,bebújik a takaró alá,úgyhogy mi véletlenül se tudjunk összebújni,reggel meg ott szuszog a fülembe.;)Most már nem megyünk ki 2 óránként,hanem kicsit mindig kitoljuk az időt,de nem pisil,és nem kakil be.Azért így is sűrűn kinnt vagyunk.Már megismerkedett rácson keresztül a Zaráékkal,nem morogtak rá,ami jó jel,bár a Carlos nem nagyon szíveli ez látszik rajta ahogy ránéz,úgyhogy vele nem fog találkozni közelebbről.Zarával ma nem vittük sétálni,mert szakadt a hó,és nem akartam,hogy megfázzon,de holnap,ha nem esik elvisszük őket.Itt amúgy tök nagy hó van,én örültem neki,a kuttyokkal együtt.:)Jövő héten,ha lesz egy kis időm tanítgatni fogom,nagyon okos értelmes.Jól jár vele majd a gazdi.:)Amúgy mi Pittának hívjuk,és már egész jól figyel rá,kivéve mikor szelektív a hallása.;)
 

Az Alap Tevékenységi Csoport esélytelen kutyáknak igyekszik segíteni, így tényleg mindenféle védencünk van, bárki megtalálhatja az ízlésének legmegfelelőbb társat. Mostanában viszont azzal kell szembesülnünk, hogy az esélytelenek közül a kicsit is vonzóbbakra sincs érdemben érdeklődés.

Itt van például Marnie, aki a tökéletes kutya szinonímája. Barátságos, nyitott, kiegyensúlyozott, skót juhász ősökkel is rendelkező, de nagyobb termetű kan kutya. Oltott, chipezett, ivartalanított - tehát örökbeadhatóság szempontjából kész, mégsem kell senkinek. Hogy milyen kincsről maradnak így le a gazdijelöltek? Egy olyanról, aki különleges nem csak megjelenésében, hanem minden rezdülésében. Nem elég, hogy tényleg megbízható kutya, apportos, könnyen és lelkesedéssel tanul, még kenneltiszta is, s erre minden nehezítés ellenére is nagyon odafigyel. Ráadásul mindössze egy másfél év körüli, melyből lassan egy évet állatvédők gondozásában kell eltöltenie. Előbb az ajkai gyepmesteri telepen, majd a menhely részen, most pedig nálunk. Ő az, aki ugyan nem fázik fogvacogtatva, de mégsem boldog a kennelben, hiszen nagyon vágyik már egy igazi, szerető családba. Kertes házba, bejárással szeretnénk őt örökbeadni.

Vagy van egy másik szépségünk, Vanilia, aki még egy éves sincs. Közepes-nagy termetű, vékony testfelépítésű, tetszetős külsejű keverék kan. Mindenkivel barátságos, bár új helyzetekben kicsit félénk, de ez talán érthető: baba kora óta állatvédők gondozásában nevelkedik. Ő is megjárt egy gyepmesteri telepet, majd egy vidéki menhelyet, s most nálunk vár... Akkor lenne a legboldogabb, ha egy kertes házzal rendelkező család, aki azért szeretné a házba is beengedni a kutyát, fogadná őt örökbe. Oltott, chipezett, ivartalanított.

Talán Vaniliával tarthatna szeretett társa, akivel sok hetet húztak le együtt vidéken, mielőtt hozzánk kerülhettek volna, Masni. Ma ő is átesett az ivartalanítási beavatkozáson, oltott, chipezett és ő sincs több  három évesnél. Neki már rosszabb élményei lehetnek, mert a póráztól tart, de mindent meg akar tanulni, amit az igazán jó emberektől lehet. Nyitott, barátságos és rendkívül kedves. Szintén kertes házban, bejárással lenne a legelégedettebb, de tudja, hogy ő Marnieval és Vaniliával ellentétben nem különösebben vonzó külsejű, német juhász keverékként amolyan tucatkutya.

S van nekünk egy babánk is, Bajuszka Pittanka, vagy röviden Bajszi, aki még öt hónapos sincs, de már tudja, hogy mi az: nem enni és fázni egy sintér karmai között, majd megnyugvást találni egy állatmenhelyen, s végül ideiglenes befogadóhoz költözni, ahol mindig meleg van és nem kell a nehezen megszerzett kalóriákat a saját testhőmérsékletének megtartására fordítania. Még nem tökéletesen szobatiszta, de törekszik rá, szeret sétálni, kiegyensúlyozott, barátságos, gyönyörű szemű szuka kutyácska, aki az oltási program befejezésének és egy későbbi ivartalanítás kötelezettségével keres olyan gazdát, aki tudja, hogy mit jelent egy kölyök kutya nevelése, s esetleg szeretne a későbbiekben iskolába is járni vele, vagy egyéb kutyás sportokat űzne. Bajszi biztosan rendelkezik magyar vizsla ősökkel, de hogy mi van még benne? Nos, ezt senki nem tudja.

Egész évben kicsit lapos volt az érdeklődés a nem fajtához rendelt, egyéb kutyáink iránt, tudjuk, hogy nem a karácsonyi időszak az, amikor az emberek kutyában gondolkodnak, legalábbis nem ilyenben, mint ők, illetve a többiek, akiket most nem soroltam fel. De hátha valamelyikük mégis most találja meg a szerencséjét, amit ők csak gazdának hívnak. Nem is vágynának másra ajándékul, ebben biztos vagyok.

Ideiglenes befogadókat is keresünk, akik gazdára találásukig gondoznák egy-egy védencünket. Minden olyan információ, amelyet a kenneltartás nem tesz lehetővé számunkra megismerni, elősegítheti a gazdára találást. Volt réges régen egy jellegtelen, közepes, fotózhatatlan keverék kutyánk, Lolly. Képtelenség volt hirdetni, mert tényleg megfoghatatlan volt, hogy mi ő. Ideiglenes befogadóhoz került, ahol kiderült, hogy Lolly 100%-ig gyerekbarát. Ez volt a kulcs, ami miatt egy nagypapának rá esett a választása. Lolly azóta is boldogan él a nagyszülők és a néha hozzájuk látogató unokák szeretetével körülvéve. Néha ennyi is elég a sikerhez.

Skuló fázik

2010.11.30. 23:28

Nagy a baj akkor, ha egy védencünknek már nem csak a külső hidegek, hanem a szívében dúló téllel is meg kell küzdenie: Skuló pedig fázik. Elvonul, s bár örül annak, ha minket láthat, de a lelkesedése a tél beálltával alábbhagyott. Számára ez csak az idő múlását, s közben a saját sorsát jelképezi. Megint egy tél, amit nem gazdás kutyaként tölthet el. Öregen. Hiába is igyekszik elhitetni mindenkivel, hogy ő még egy lendületes, agilis eb, felette is eljárt az idő.

 
Igaz, akkor sem volt éppen tinédzser, amikor a gondozásunkba került a váci gyepmesteri telepről. Morcos-harcos, elszánt fekete sereg volt egyszemélyben. Küzdött ellenünk és valószínűleg a saját démonjaival. Nem sok kutyánál merül fel az altatás gondolata, de miután nem lehetett megérinteni, a kennelből kivenni, ez is eszünkbe jutott. Valahogy aztán mégsem adtuk fel, bátorkodtunk bátrakká válni, és ő megérezte az elszántságunkat. Talán.
 
Mostanra már sokat finomodott, de azért vannak a mai napig „morgós” napjai. Ilyenkor békén kell hagyni, egy idő után magától nyit, és újra kerek a világ.
 
Rendkívüli mértékben labdabolond, a meleg időszakban a pancsolás is kedvenc elfoglaltságai közé tartozik. Valaha kenneltiszta volt, de ezt a tudását mostanában nem gyakorolja, viszont lakásban biztosan újra rátalálna a rendre. Szépen sétál pórázon, más kutyákkal a viszonya közömbösnek mondható, autóban jól utazik, szeret is kocsikázni. A kozmetikáért viszont nem rajong.
 
A szemét élete végéig csepegtetni kell, mert nem termel elég könnyet, de ez nem ró különösebben nagy anyagi terhet a leendő gazdára.
 
Skuló bőven benne van a tíz évben, ivartalanított, chipezett, oltott, rendszeresen parazitamentesített cocker spániel kan. 2007 óta várja az igazit, aki nem akar eljönni. Talán mi vagyunk túl óvatosak, talán tényleg így van megírva az ő sorsa… De szeretnénk neki legalább átmenetileg meleg otthont keresni, legalább a téli hónapokra.
 
Ha valakinél van egy meleg szobasarok vagy egy fűtött előszoba, ahol egy Skuló nem zavarna, s aki tudna és szeretne neki egy esélyt adni, hogy ne érezze, hogy ezen a télen talán már feladhatja a kennelben, a hidegben, jelentkezzen az info@futrinkautca.hu e-mail címen.
 
Skuló szívében dúl a tél, de tudjuk, hogy valakinél ott van a tavasz esélye. Talán éppen te vagy az?

Időről időre egy-egy szerencsés védencünk nem Magyarországon, hanem Ausztriában vagy Németországban talál gazdára. Mivel rengeteg tévhit él a külföldi örökbeadásokkal kapcsolatban, igyekszem leírni a mi gyakorlatunkat. Természetesen az ilyen nemzetközi együttműködések egyediek, ami ebben a postban rögzítésre kerül az kizárólag ránk igaz biztosan és ránk is csak éppen ebben az idősávban, hiszen változnak a dolgok, finomodnak és pontosodnak a kooperáció szabályai.

Az Alap Tevékenységi Csoportnak nincs olyan külföldi partnere, aki kötelező jelleggel, rendszeresen venne át kutyákat tőlünk. Igyekszünk felkutatni olyan külföldi menhelyet, aki havonta egy-két kutyánkon legalább segíteni tud, hiszen minden felszabaduló helyre szükségünk van, az egy másik kutya számára az életet jelentheti.

Azt is tudjuk, hogy nem minden arany, ami fénylik. Csak azért, mert valaki vagy valami tőlünk nyugatra található, nem biztos, hogy a mi elvárásainknak megfelelő körültekintéssel, alapossággal dolgozik. Akárkinek pedig nem adjuk oda a védenceinket, azokat, akiket valahonnan megmentettünk és hetekig, hónapokig, akár évekig szeretgettünk.

Mégis hogy lehet, hogy vannak olyan kutyák, akiknek sikerül a határ túlsó felén új otthonra lelniük?

A Futrinka Egyesület "alapos" kutyáinak hirdetésében jelenleg négy külföldi segítségünk van - ezek a kapcsolatok nem újkeletűek:

- a Kóborka Egyesület osztrák kooperációs partnere, az AnimalCare Austria személyes ismeretségi alapon meghatározott számú kutyánk hirdetésével segít, jelenleg Zoét, Marniet és Mokkát hirdetik számunkra,

- a német dog fajtamentés németországi kapcsolata, az ún. Dog Ház vagyis a Tierfreunde Niederbayern több keverék kutyánknak, jellemzően idősebbeknek nyújtott már segítséget, az évek során kialakult néhány "típus", amelyekhez közös emlékek kapcsolódnak, egy-egy különleges kutya révén, a hasonlatosságokat pedig néha sikerül kihasználni - természetesen a Dog Ház lehetőségeinek korlátainak figyelembevételével,

- egy magánszemély Chantal Z., aki maga is az Illatos útról fogadott örökbe kutyát évekkel korábban, azóta is szívén viseli a magyarországi kutyák sorsát, ő ideiglenes befogadókkal dolgozik együtt, akik leginkább a családjából vagy baráti társaságából kerülnek ki, illetve

- a Tierfreunde Niederbayern szetter mentője, Sylke Beyer szerepelteti néhány kutyánkat az általa üzemeltetett honlapon - www.setterburg.de - illetve a németországi örökbefogadható kutyákat hirdető gyűjtőportálon.

Minden esetben eltérő a protokoll, de a lényeg: jellemzően nincsenek előzetesen foglalt kutyák, bár ez alól is, mint minden szabály alól, vannak, lehetnek kivételek. Az együttműködések NEM a pénzről szólnak, mint sokan azt gondolják, amikor meghallják, hogy egy kutya külföldre költözhet, hanem arról, hogy egy gazdára váró eb kap egy lehetőséget egy jobb életre. Sokszor olyanok mehetnek, akiknek itthon nem igazán van esélyük gazdához kerülni, de akárki is mehet, egy hely felszabadul. Az utazásokat mindig egyeztetések előzik meg, rengeteg háttérmunkával, leírások átküldésével.

Van olyan külföldi partnerünk, akivel a megállapodásunk az, hogy segít a gazdikeresésben, elvégzi az ellenőrzéseket, illetve probléma esetén helytáll - hiszen mi nem vagyunk az adott országban jelen, de pénzt, vagyis hozzájárulást a költségeinkhez nem kapunk és nem is fogadnánk el, hiszen egy-egy kutya elhelyezéshez nekik is minden követ meg kell mozgatni és a felelősség onnantól, hogy átveszik tőlünk a kutyát, rájuk száll. Persze előfordul, hogy a külföldön szokásos örökbefogadási díjból egy meghatározott részt nekünk adnak át, ez jellemzően nem haladja meg a 100 €-s nagyságrendet, ami jó esetben az útlevél, a chip és az oltások árát fedezi, de az egyéb beavatkozásokat, a tartás költségeit nem.

A külföldi szervezettől kapott pénzbeli támogatásokat Egyesületünk tevékenységi csoportonként nyilvántartja és minden évben a közhasznúsági jelentés pénzügyi részében tételesen kimutatja.

http://www.futrinkautca.hu/kozhasznusagi_beszamolo.html

S hogy miért hoztam ezt elő éppen most - amellett, hogy folyamatosan furcsa pletykák jutnak vissza hozzám, melyeket nem értek, de legtöbbször időm sincs eltöprengeni rajtuk, mert folyton rohanok, mint ahogy az Egyesület többi tagja, aktív önkéntese is - az nem más, mint hogy holnap két "alapos" kutyánk elutazik.

Nitta, az egy év alatti, különleges megjelenésű szuka kutya az Illatos útról szabadult és őt már elvileg végleges gazdi várja majd Németországban. Nitta rendkívüli egyéniség, nagyon kedves, nyitni akaró és figyelmes, pedig eddigi életében nem sokat foglakozhattak vele, amikor pedig emberekkel akadt dolga, biztosan gondosan ügyeltek arra, hogy maradandó emléket jelentsenek, Nitta ugyanis a hirtelen mozdulatoktól megretten, rendkívüli mértékben alázatos, megalázkodó. Szerencsére már a nálunk töltött rövid idő alatt is sikerült előhozni belőle gyermeki énjét, s játszani, labdázni kezdett. A gazdijelöltek felkutatásában Chantal Z. segített és ő is bonyolítja az örökbeadással kapcsolatos dolgokat.

A másik szerencsés az altatás elől mentett Vilma, aki átmenetileg a Dog Házba költözik Gabi jó szívének köszönhetően és ott várja majd, hogy eljöjjön érte az igazi. Addig is kanapés, melegben szeretgetett kutya lehet.

A fuvarosoknak jó utat és nagyon vigyázzanak magukra! Köszönjük!

Amikor az ember még napok múltán sem akarja elhinni, ami történt, nehéz írni róla. Közben pedig annyira boldog, hogy mindenkinek elmesélné, mert ilyenek nem történnek minden nap! Tényszerűen elég lenne ennyi: Ulla néni gazdis kutya. Ebben a mondatban benne van a csoda. Ulla néni életének utolsó időszakában az őrangyalai valószínűleg megfiatalodtak és sokasodtak, mert ezernyi tennivalójuk akadt kezdve onnan, hogy egy vidéki gyepmesteri telepen sikerült túlélnie az előírt karanténidőt a rideg tartási körülmények ellenére, majd átkerülhetett az ottani állatvédőkhöz egészen a gazdisodásáig. Közben ott izgulhattak a két nagyműtét alatt, amikor a daganatok miatt Ulla néni mindkét emlősora eltávolításra került és egyben ivartalanítódott is, jöhettek velünk, amikor folyadékkal telt meg az öreg kutya lába és hasa a műtét után... Szerencsére nem fáradtak el az őrzők és mi a kiégés határán újra erőt meríthettünk ebből a hihetetlen történetből. Ulla néni gazdis! Még a mondat leírására is elönti szívemet a melegség, hiszen egy idős kutyát már megmenteni sem egyszerű, lelkileg és testileg is sokkal sérülékenyebbek, örökbeadni - különösen Magyarországon - pedig szinte lehetetlen. És mégis megtörtént!

Ulla néni új családja Cegléden él és van egy másik kutyájuk, akit szintén örökbefogadtak és aki már szintén idős volt a befogadásakor. Közülünk is ismerték páran a tököli Elek-Ágh menhely Ábel nevű, veterán magyar vizsla kanját, tehát van rutinjuk az idős kutyákat illetően. Egy ilyen vállalás előtt is fejet illik hajtani, de azzal, hogy még egy öreg állatot mentettek meg attól, hogy saját gazdák nélkül kelljen életének utolsó időszakát elöltenie, hatalmas dolgot tettek. Visszaadták a folyton elveszni akaró hitünket.

Az Alap Tevékenységi Csoport többségében esélytelen kutyákat ment, olyanokat, akiknek az élete veszélyben van vagy akikre nem várható túlzott intenzitású érdeklődés. Azok közül választunk, akik valami miatt az adott körülmények között hátrányos helyzetből indulnak, s ebből fakadóan minden egyes mentésnél számítunk arra, hogy az érintett kutya hosszú hónapokat, akár éveket tölt a gondozásunkban és adott esetben mi búcsúztatjuk majd el, mint utolsó, szerető családja. Nem tudom, hogy hányan hittünk abban, hogy Ulla gazdis lesz, hogy előbb jön valaki, aki elgyengül és beleszeret ebbe a csupa mosoly, mindig kedves, élni akaró öreg hölgybe, mint hogy legyőzi szervezetét a kor vagy szomorúbb esetben a rák.

Ulla gazdis és nem tudom, hogyan lehetne szépen leírni, amit ez jelent. Majd talán később, amikor már tényleg el is merem hinni.

 

Ulla néni, legyen hosszú és boldog a gazdis életed!

Mostanra már mindenki tud valamilyen szinten az ajkai zagytározó gátjának átszakadása okozta tragédiáról, amely két települést gyakorlatilag megsemmisített és tönkretett egy környéket, valamint a környéken élők soha többé nem tudják úgy álomra hajtani a fejüket, hogy ne gondolnának arra, hogy mi van akkor, ha megismétlődik... A kizúduló lúgos iszapkeverék hatalmas hullámai emberéleteket követeltek, több házat a földdel tettek egyenlővé. Szörnyű dolog ez, mi, akik nem kerültünk ilyen helyzetbe, talán felmérni sem tudjuk, hogy a tetemes anyagi kár mellett milyen lelki törést okozott ez az ott élőknek.

A láncon élő állatoknak esélyük sem volt a menekülésre, tucatszám haltak meg - gyakorlatilag azonnal. Akik életben maradtak, a lúg miatt súlyos sérüléseket szenvedtek és többen még a gondos kezelésnek köszönhetően sem élték túl. A Noé Állatotthon (www.noeallatotthon.hu) azonnal a helyszínre sietett, hogy segítséget nyújtson a sérült állatoknak, a mai napon is több állatot gondoznak, de más állatvédők segítségét is meg kell említeni, a teljesség igénye nélkül a veszprémi két állatvédő szervezet, a Lelenc, a Rex mind-mind segítő kezet nyújtottak és nyújtanak a mai napig. Ezen szervezetek honlapján részletes beszámolók találhatók arról, hogyan lehet segíteni, milyen tárgyi adományokat várnak.

Mi sajnos nem vagyunk ütőképesek egy ekkora horderejű mentésben, menhelyünk, saját karanténhelyünk nincs, az anyagi lehetőségeink is korlátozottak, illetve jelenleg is teljes teltházzal üzemelünk és próbáljuk a gondozásunkban lévő állatokat a tőlünk megszokott minőségben ellátni. De mi sem mentünk el a borzalmak mellett legyintve, hanem áttekintettük, hogy milyen módon tudnánk mégis valahogy segíteni, mégha csak kicsiben is.

Korábban is jöttek már az ajkai gyepmesteri telepről, illetve az ottani picinyke menhelyről a gondozásunkba, így az együttműködés már kialakult, sőt indulásunkkor az ottani állatvédő szervezet biztosította a szervezeti környezetet a Futrinkának. Tekintve, hogy a sérült állatok miatt a helyi, "már megmentett" állatok, illetve a gyepmesteri telepen altatásra várók kevésbé kerültek fókuszba, így úgy döntöttünk, hogy a menhelyi részről veszünk át kettő kutyát, ezáltal helyet szabadítva fel a gyepmesteri telep lejárt kutyái számára.

Így utazott hozzánk Masni és Vanilia, akik a beszokási időszakon már túl vannak, hamarosan átesnek az ivartalanításon és utána szeretnének szerető gazdához költözni.

Masni egy 3 év körüli német juhász keverék szuka, aki egyáltalán nem szokott hozzá a pórázhoz, de dolgozunk az ügyön. Őt inkább kertes házba ajánlanánk, lehetőség szerint lakásba való bejárással. Masni megalázkodó, a hirtelen mozdulatoktól összerezzenő, lelapuló kutya, aki viszont ha biztonságban érzi magát, rendkívül élénk, játékos, barátságos, csupaszív jószág.

Vanilia még egy éves sincs, közepes-nagy, selymes szőrű keverék kan. Egyelőre még soványka, de hamar össze fogja magát szedni. Ő sem ismeri a pórázt, de annyira meg akar felelni, hogy ezt is megtanulja hamar. Az ő számára ideiglenes befogadót is keresünk, akinél megtanulhatja a civilizált kutyalét alapjait. Vanilia mindenkivel jól kijön, kicsit félénk, de nagyon barátságos.

Ha már az ajkai kutyák kerülnek górcső alá ebben a postban, megemlítem azokat a szintén onnan származó védenceinket is, akik a mai napon még egyesületünk gondozásában várják, hogy rájuk találjon az igazi.

Zoé még 2007 (!!!!) áprilisában menekült a gyepmesteri telepről, altatás elől. A telepen is hosszú hónapokat lehúzott, több alomnyi kölyök pótmamájaként szorgoskodott. Zoé nem született szerencsés csillagzat alatt, mert sajnos három éve nálunk várja, hogy valaki őt akarja maga mellé fogadni. Zoé egy amerikai staffordshire terrier keverék, mostanra már 5-6 év körüli, oltott, chipezett, ivartalanított kutyalány hihetetlen energiával és lendülettel. Más kutyákkal szoktatás után kijön. Soha nem élt lakásban, de nem adható örökbe csak kerti tartással, mert sajnos ha unatkozik, szökésre hajlamos. Csak remélni tudjuk, hogy Zoé nem a kennelben fogja kivárni az öregkort...

 

Szintén Ajkáról érkezett Ulla, a tíz év körüli talán labrador-német juhász keverék szuka, aki nagyon komoly műtéti beavatkozás sorozaton esett át nálunk. A záróműtétre a mai napon került sor. Sajnos Ulla daganatai a szövettan alapján rosszindulatúak, nem tudjuk, hogy mennyi ideje van hátra, de ő nagyon élni szeretne. Ulla egy nyugodt, de nagyon kedves kutyahölgy, aki már csak egy nyugodt, meleg sarokra vágyna valahol. Esetleg van valaki, aki befogadná őt öreg napjaira?

 

Ullával egy időben hoztuk el Flokit, a 7-8 éves talán labrador ősökkel is rendelkező keverék kant. Floki élénk, labdamániás, rohangálós kutya, akit inkább egyedüli ebnek ajánlanánk kertes házas tartással, de lakásba való beengedéssel. Szuka kutyákkal fenntartással jön ki, kanokkal egyáltalán nem. Oltva, chipezve, ivartalanítva várja, hogy rajta is megakadjon valaki tekintete, akit hűségesen szolgálhat élete végéig.

 

Marnie is ex-ajkai. Az egy év körüli skót juhász ősökkel is rendelkező kan kutya egy igazi álom eb, így igazán meglepő, hogy sem ott, sem pedig nálunk nincs érte tolakodás. Labdás, játékos, barátságos, más kutyákkal jól kijön, de ha kell, a területét is őrzi. Kertes házba, lakásba bejárással gondolnánk őt örökbeadni oltva, chipezve, ivartalanítva. Csak jönne már az a gazdi...

 

Kocka a gyepmesteri telepen várta gubbasztva, hogy elaltassák. A fotó összetörte a szívünket: az apatikus kutya még a fotósra sem pillantott fel, feladta. Megszerveztük az elhozatalát, de sok jóra nem számítottunk. Kocka viszont meghálálta a bizalmat, s bár szép nem lett, de kinyílt. A hat év körüli, közepes termetű, drótos szőrű csúnyácska kan szépen hízik, oltásait megkapta, chipje van és hamarosan áteshet az ivartalanításon is. Utána pedig megpróbálkozunk a lehetetlennel: egy ilyen látványosan "rossz arcú" kutyát örökbeadnánk, lehetőség szerint kertes házas tartással.

Tehát "vagyunk páran" az iszapos környékről. Gazdikeresők.

2010. október 6-ára az egyik lelkes önkéntesünk csapatépítő futrinkás vacsorát tervezett, méghozzá nem is akármilyen helyre: az állatbarát és a kulináris kultúrát magas szinten művelő Árnyas Étterembe, ahol nem utolsó sorban Egyesületünk védencei számára kihelyezésre került egy támogatói persely.

Szeretném ezúton is megköszönni monkának, hogy időt, energiát nem kímélve, mindenkit noszogatva megszervezte a vacsorát, azt pedig különösen, hogy sikerült ezt úgy tennie, hogy lényegesen többen jöttek el, mint egy-egy "standard" rendezvényünkre: közel harmincan ültük körül a számunkra biztosított asztalt.

Az Árnyas Étteremnek is köszönet a gasztro-kalandért és a kedvezményes árakért. Szerintem többen úgy jöttünk el az est végén, hogy oda magánszemélyként is visszatérünk.

Reméljük, hogy aki csatlakozott hozzánk erre az estére, nem bánta meg.

A vacsorán készült képek megtekinthetők itt:

http://gallery.site.hu/u/morzsa/futrinkautca/album276/1006/

Igen, a kanokat is!

Címkék: mokka floki vahur

2010.09.29. 20:30

Sokszor kérdezik tőlünk, hogy a kanokat is ivartalanítjuk-e. A válaszunk: igen, a kanokat is! Minden, az Egyesülettől örökbefogadóhoz kerülő kutyát, legyen az szuka vagy kan, ivartalanítunk.

Sokakban él az tévhit, hogy az egész beavatkozás pusztán kényelmi okokból fontos, hiszen a nem tüzelő szuka nem pecsételi össze a lakást, de ennél lényegesen többet jelent ez a műtét. Az állatvédelmi megfontolás mögötte az, hogy a tőlünk kikerülő mentett kutyák, legyenek keverékek vagy fajtatiszták, már nem vesznek részt újabb gazdára váró utódok létrehozásában. Nem teszünk kivételt még azokkal a kutyákkal sem, akik tenyésztőtől kerülnek a gondozásunkba, tehát törzskönyvvel rendelkeznek. Aki már hozzánk került, állatvédelmi szempontból is tudatosan kerül csak tovább. Emellett az ivartalanítás - minél fiatalabb életkorban történik - csökkenti a kockázatát a daganatos megbetegedések kockázatát, a szukák esetében pedig kizárja a gennyes méhgyulladás esélyét.

Az elmúlt héten három alap kasszás kutyánk is átesett a beavatkozáson, tehát már teljesen készen állnak arra, hogy örökbefogadják őket. Igaz, hogy sajnos egyikükért sincs igazán nagy tolakodás, de hátha! Minél több helyen és többször szerepelnek, annál nagyobb az esély, hogy valaki beléjük szeret, nemigaz?

Flokit az ajkai menhelyről vettük át, hogy enyhítsünk a teltház okozta gondokon, s így hozzájárultunk ahhoz, hogy a helyi gyepmesteri telepről, altatás elől más szabadulhasson, aki az ő helyére költözhetett. Floki 8 év körüli, talán labrador ősökkel is rendelkező tipikus falusi keverék kan. Emberekkel barátságos, de más kutyákkal csak fenntartással jön ki. Szukákkal összeszoktatható, de az elején odafigyelést igényel, kanokkal verekszik, nem tartható együtt. Floki imád labdázni, agilis, szeret sétálni és rajongana egy kertes házas gazdiért. Akár idősebb ember mellé is ajánljuk, így ha van az ismeretségi körben egy "Marika néni" vagy "Józsi bácsi", vagy akár ketten együtt, akik egy jó házőrzőt, de mégis társat keresnek maguk mellé, Floki bátran ajánlható.

Mokka még babaként került hozzánk 2006-ban a paksi menhelyről. Nem sokkal később örökbefogadták és úgy tűnt, hogy minden rendben, de aztán a 2010-es év negatív fordulatot hozott Mokka életében: a családja visszaadta őt a gondozásunkba. Mokka teljese összetört, nem értette, hogy miért dobták el, a kennelben meghúzódva rettegett, de szerencsére mostanra már megszokta a kennelsor rendjét és élvezi a sétákat. Emberekkel barátságos, de kicsit elsőre bizonytalan, a gyerekeket is szereti - egy kisgyermekkel nőtt fel. Szuka kutyákkal játékos, de kanokkal kekec. Egyedüli kutyának, kertes házas tartásra is ideális. Közepes termetű, meghatározhatatlan ősökkel rendelkező, 4 év körüli kan.

Vahurt egy lovarda közelében tették ki. Egy napot eltöltött a környéken, de félő volt, hogy bajba kerül, így az egyik tagunk, aki a lovardában járt, begyűjtötte őt. Vahur nem fogad el akárkit, sőt! Meg kell küzdeni a szeretetéért, de akit elfogad, azt rajongással szereti. Sétálni szeret, tud is, az autózás sincs ellenére. Más kutyákkal jól kijön, bár kanokkal fenntartással jön ki, a szukákkal gond nélkül elvan. Csak rutinos gazdinak adjuk őt örökbe, aki hajlandó pár ismerkedő sétát tenni vele, mielőtt örökbefogadná.

Persze nem csak ők vannak a gondozásunkban, sok kutyánk vár szerető otthonra. Mindannyian megtekinthetők a www.futrinkautca.hu honlapon. Amikor egy-egy kutya családba költözhet többet jelent, mint egy védencünk révbe érését, hiszen a felszabaduló helyre egy újabb, bajban lévő kutya érkezhet. Amíg viszont teltház van nálunk is, nem tudunk másokon segíteni. Mi nem altatunk, minden védencünket addig gondozzuk, amíg nem talál rá az álomcsalád. Hisszük, hogy mindenkire várnak valahol, még a kevésbé jól szocializált vagy nem tökéletesen egészséges, esetleg idős kutyára is.

Marnie, az új kutya

2010.09.21. 21:50

Marnie fiatal és szép, mégsem kellett senkinek hosszú hónapokon át. De életben van és ezt az ajkai Vahur Állatvédő Egyesületnek köszönheti, akik kimentették őt a helyi gyepmesteri telepről és átmenetileg elhelyezték őt. De az ő lehetőségeik is végesek, s már így is telt-teltházzal üzemel aprócska menhelyük. Mostanra eljutottak arra a szintre, hogy nem tudnak átvenni a gyepmesteri telepről kutyát, így azon szerencsétlenek számára, akik most ott várják a 14 napjuk leteltét, már nincs opció: elaltatásra kerülnek.

Az ajkai állatvédők menhelyén élő kutyák oltottak, de nagy zsúfoltságban élnek: hiszen minden hely egy megmenekülő életet jelent a sintérek karmai közül. Kérünk mindenkit, aki kutyát keres, nézze meg az ajkai kutyákat is:

http://gallery.site.hu/u/Betty78_Gazdikeresok/Vahur/Gazdikeresok/

Marni már "futrinkás", kipiheni a fáradalmait, megszokja az új környezetet, majd átesik az ivartalanításon és gazdát keres. Egy év körüli, kedves, barátságos kutya - családi társnak lenne ideális. Mi pedig mától arra koncentrálunk, hogy Marnie számára (is) megtaláljuk az álomcsaládot.

Nóza, a majdnem kutya

2010.09.19. 20:16

Nóza egy macska. Ő ezt nem valószínű, hogy így gondolja, mert semmi, a macskákra jellemző félelem, bizonytalanság vagy bizalmatlanság nincs benne. Egy benzinkúton vettük fel - nem akartuk megmenteni, de ő úgy döntött, hogy márpedig megmentjük és kész. Az autóban meglepően jól utazott, az ablakra támaszkodva nézelődött, kiváncsian bámult át az elhaladó autókba, majd amikor megunta, összegömbölyödött.

Nincs rutinunk macskamentésben, nem is szoktak macska védenceink lenni, bár majdnem minden évben azért van egy-egy kivétel. A 2010. év cicája tehát a Futrinka Egyesület tekintetében biztosan Nóza lett.

Beoltattuk, féreghajtottuk, bechipeztettük, majd ideiglenes befogadóhoz költözött, de szerencsére a különleges karakterre hamar felfigyeltek és néhány nap múlva újra, immáron a mi döntésükhöz igazodva az autónkban ült. Azóta Érden lakik és nagyon boldog. Gazdája szuperlatívuszokban beszél róla, Nóza ugyanis egy csoda. Okos, kiegyensúlyozott, kedves, érdeklődő. Mintha kutya lenne.

Most kaptunk róla képeket a gazditól. Szépen cseperedik a kisasszony.

Ulla néni műtétje

Címkék: ulla

2010.09.17. 13:49

Ulla nénit az ajkai állatvédőktől vettük át, hozzájuk a helyi gyepmesteri telepről, altatás elől került. A lehetőségeikhez mérten mindent megadtak az idős kutyahölgynek, de sajnos ott és általában vidéken a lehetőségeket egészen más mértékegységgel mérik, mint a fővárosban. Ulla néninek a kora miatt gyakorlatilag nem volt esélye gazdára találni, így viszont tartósan ott ragadt a "vahuros" lányoknál, ezzel csökkentve azon helyek számát, ahová a gyepmesteri telepre bekerült, altatásra váró kutyákat menteni lehet.

Amikor az Egyesület által Tárnokon bérelt kennelsoron szabadult fel hely az alaptevékenységhez tartozó kutyák számára, két ajkai kutya mellett döntöttünk. Ulla néni mellett egy másik korosodó, ráadásul színe miatt sem a legkeresettebb ebek kategóriájába tartozó kutya mellett döntöttünk, így jöhetett el 2010 júliusának végén Ulla és Floki, az álompár. A fuvarjukért köszönettel tartozunk mokaficeknek!

Egyelőre - mint ahogy számítottunk is rá - mind a ketten a Futrinka Egyesület gondozásában vannak, nem tolakodnak a gazdijelöltek a két kutyáért, de hisszük, hogy valahol rájuk is vár egy szerető család. Mindent megteszünk azért, hogy addig a megfelelő ellátásban, gondoskodásban legyen részük.

De vissza Ulla nénihez. Ő a kora miatt eleve rizikócsoportba tartozik, így az ivartalanítási és daganat eltávolítási műtétjét körültekintéssel terveztük. A műtétet teljes körű vizsgálat előzte meg, a véreredmények alapján további vizsgálatok is szükségessé válnak - pld. a microfilaria teszt eredménye pozitív lett, amely jelenthet bőr-, illetve szívférgességet is, ezért további teszteket kértünk, hogy ez egyértelműen kiderüljön.

A tegnapi napon Ulla néni átesett az ivartalanításon és az egyik oldali emlősorból eltávolították a tejlécet és a daganatokat, valamint egy megduzzant nyirokcsomót is kioperáltak. A daganatok szövettani eredményét még várjuk. Ulla néni sajnos ezzel még nincs túl mindenen, mert a másik oldali emlők műtétjére is sort kell a későbbiekben keríteni. Ezek a beavatkozások nagyon megviselik az idős szervezetet, a tárnoki kennel pedig nem vidítja fel őt. Kérünk mindenkit, ha esetleg van egy száraz és meleg garázsa, nyári konyhája, netán szobája, amit átmenetileg, ideiglenes befogadóként megosztaná Ulla nénivel, jelentkezzen az info@futrinkautca.hu e-mail címen. Nagyon nagy szüksége lenne most lelki támogatásra is ennek a sokat megélt kutyahölgynek.

A műtét és a kapcsolódó vizsgálatok költségeihez pedig minden kis összeget hálásan fogadunk, akár egy csokoládé vagy energiaital ára is jól jön. Kérünk mindenkit, aki csak azért nem gondolt eddig támogatásra, mert "úgyis csak keveset tudna adni", tegye meg - az a kevés nekünk tényleg sokat, sokszor életeket jelenthet.

A hozzájárulásokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számláján keresztül fogadjuk, a megjegyzés rovatba kérjük, hogy tüntessék fel: ULLA.

Köszönjük előre is!

Hagrid - búcsúzunk

2010.09.16. 10:33

Hagridot évekkel ezelőtt a dunavecsei gyepmesteri telepről mentettük. Hatalmas termete és elsőre talán ijesztő megjelenése egy igazán kedves, ragaszkodó, jó idegrendszerű kutyát rejtett. Hagrid mindenkivel barátságos volt, soha nem élt vissza testi fölényével, mindent eltűrt a papírvágó ollóval történő szőrnyírástól a fülpucolásig. Nagyon meg akart felelni, tudta, hogy ő már megmenekült.

Aztán egy szép napon érte is eljött a gazdi, vidékre költözött egy kertes házba. De csak egy évig tartott a boldogság: Hagridot visszaadták, mondván szökik. Nem tudjuk, mi késztette őt a biztonságos otthon elhagyására, ha valóban lelépett egyáltalán. Hagrid soha nem volt vagabond, nem vitte, hajtotta a szíve, ő tartozni akart valakihez, erre tette fel az életét.

A kennelsor rendjét könnyen megszokta, szobatisztaságát a megváltozott körülmények ellenére megőrizte. Mindenkinek örült, minden figyelemért hálás volt. Nagyon szerettük mindannyian, nem hiszem, hogy volt olyan ember, aki Hagrid bohém jósága felett érzelem-mentesen át tudott volna lépni.

Újra felragyogott a szerencse csillaga is, jelentkezett egy család, akik örökbe is fogadták. Megkezdődött egy új életszakasz, ismét saját gazdával. Hagrid pedig élvezte, hogy kapott egy lehetőséget ismét, elfogadta a családot és igyekezett nagyon, hogy hamar megszokja az új házirendet.

Ma kaptuk a telefont: Hagrid már nincs többé köztünk. Tegnap kapunyitáskor a család másik kutyájával együtt kiszöktek. Egy órán belül megtalálta őket a család, s mivel nem volt semmi külsérelmi nyom a kutyákon, illetve jókedvűek voltak, nem gondoltak semmi rosszra. De valami mégis történt abban az egy órában vagy az éjszaka során. Hagrid reggelre már nem élt.

Neked, Hagrid, csak ennyi adatott. Rettentően sajnálom, mert egy igazi "unikum" kutya voltál. Emlékszem, a mentésedkor sokan riogattak, hogy egy dél-orosz keveréket veszünk magunkhoz, kiszámíthatatlan és egy gazdás kutya leszel. De te inkább voltál bobtail a szívedben: humoros, lendületes és tündéri. Így fogok, fogunk rád emlékezni. Én biztosan. Örökre.

Karin gazdához költözése nem volt az egyetlen ezen a hétvégén, mert két másik teljesen esélytelen védencünk is esélyt kapott.

Dorkát a tárnoki Benta-körtől "örököltük". Azok, akik már akkor is a csapathoz tartoztak még emlékeznek azokra az időkre, amikor nem az összes hátsó kennelt béreltük a tárnoki panzióban, hanem csak egy sor volt a miénk és a többiért a biatorbágyi Kóborka Egyesület, illetve a tárnoki bentások feleltek. Dorka hozzájuk került évekkel ezelőtt. Mivel minden kutyát igyekeztünk megfelelően lemozgatni, így azokhoz is közel kerültünk, akik nem a Futrinka Egyesület gondozásában álltak. Dorka egy volt közülük. Láncról került a kennelbe, sokáig el sem hagyta a házát, de aztán lassan megenyhült és egyre többünk részesülhetett abban a megtiszteltetésben, hogy Dorka szóba állt vele. Aztán a bentások befejezték a működést, mi az egész hátsó kennelrészt bérbe vettük és... Felmerült, hogy át tudunk-e venni bárkit az ott lévő kutyák közül. Dorka így lett futrinkás.

Egyszer sikerült őt örökbeadnunk, de onnan egy év elteltével visszaadták. Valószínűleg azért, mert az oltását nem sikerült megoldaniuk. Dorka ugyanis továbbra sem egyszerű eset: nem tűri a pórázt és a nyakörvét sem lehet megfogni, mert pánikba esik és harap. Ugyanez igaz minden olyan érintésre, ami nincs kedvére. Az oltások biztosítása számunkra is kihívást jelentett, de megoldottuk.

A szépséges kuvasz keverék lányra hiába jelentkeztek érdeklődők, ez az aprócska probléma mindenkit elriasztott. Eddig. Most viszont eljött az ő napja és újra kirepülhetett. De nem egyedül tette ezt, mert a fehér hölgy egy fekete urat választott maga mellé társul.

Surc valójában egy német dog. Most sokan felhúzzák a szemöldöküket. Surc hogy lenne már német dog, amikor egy laikus számára is egyértelmű, hogy ő egy schnauzer keverék? Az ő története egy másik kutyánk történetével fonódik egybe, mégpedig egy problémás német doggal, Karatuval. Surc ugyanis Karatu cserekutyája. Karatu Szilvinél állomásozik, mivel a kennelsoron nem volt megoldható a biztonságos tartása a majdnem teljesen vak és hallássérült kutyának, aki ráadásul a láncon tartásból kifolyólag nem igazán kötött barátságot az emberekkel, egy-egy kiválasztott részesült csak abban a kegyben, hogy ne akarja megenni. Így viszont Szilvinél tartósan beragadt, gyakorlatilag biztonsággal örökbeadhatatlan. Az ő helyére kaptuk Surcot a tatárszentgyörgyi gyepmesteri telepről - Szilvi mentéseként. Surc még szinte kölyök volt, amikor néhány hónap szörnyűség után hozzánk került.

Eleinte nagyon félt, hiszen nem tapasztalt mást addigi rövidke életében, mint nélkülözést. Fekete, kócos kutyaként már kölyökként is esélytelennek minősült, nem is akarta senki magához venni. Gyakorlatilag egy sötét gyepmesteri telepen nőtt fel, megúszva az altatást. Minden, amit tud, nálunk csepegtetődött belé, de bőven van még mit pótolnia, hiszen nem volt gyerekszobája. Aki járt már Tárnokon, tudja, hogy mindig Surc kennele volt a legkoszosabb, mondhatni ő volt a legrendetlenebb lakónk. Surc bizalmatlan az idegenekkel, a férfiaktól eleinte tartott, de aztán elfogadta, hogy ők sem bántják. Surcra soha, egyetlen érdeklődő sem akadt. Egyetlen egy sem.

Dorka és Surc Tünde (Dinnye) közbenjárásának köszönhetően egy korábbi kollégájához költözhettek. Egy nagy kertes házban látnak majd el házőrző tevékenységet, bár szerintem inkább a külön lakosztályukban fogják múlatni az időt. Legyetek mindketten nagyon boldogok. Hiányozni fogtok, de nem baj, ha inkább csak hallunk rólatok.

A Futrinka Egyesületet leginkább fajtamentő tevékenységéről ismerhetik az állatvédelemben valamelyest is járatosak, pedig létezik egy csoportja, amely esélytelen, viselkedési problémás, idős, fogyatékos vagy bármi más miatt hátrányos helyzetű kutyákat ment, leginkább altatás elől. A hozzánk kerülő kutyák általában nem számíthatnak tömeges érdeklődésre, esetükben a hosszú, heteket-hónapokat és akár éveket is jelentő gondozásra kell, hogy berendezkedjünk, amíg megtaláljuk számukra a szerető otthont. Hisszük, hogy minden kutyának megvan valahol a gazdája, csak meg kell keresni azt. Egyetlen kutya sem tehet arról, hogy megöregedett vagy egyszerűen csak feketének, jellegtelennek született. Aki már vett magához idős kutyát, tudja: a világ bölcsessége költözik az otthonába, s egy fekete kutyát is csak fotózni nehéz, megszeretni egyáltalán nem az.

Igyekszünk mindannyiukat részletesen bemutatni, hiszen minden felület, amelyen keresztül hírüket visszük: számít. Ha lesz hozzá erőnk és lelkesedésünk, igyekszünk hetente összefoglalni a történéseket az alatevékenység háza tájáról, híreket hozni az állatvédelem világából.

Ezért van ez a blog. És ami miatt elindult: a mai napon egy igazán esélytelen kutyánk kezdhetett új életet. Egyelőre még csak próbaidős, tehát nem szeretnénk semmit elkiabálni, de mégis meg kell osztanunk a világgal. KARIN GAZDIS!

Hogy ki Karin? Egy fiatal-felnőtt, fekete, jellegtelen keverék szuka, aki már a megjelenése alapján is kellő hátránnyal indult volna a gazdáért vívott harcban, de ehhez a külsőhöz egy félénk belső tartozott, amelyik nem engedte magához még az igazán bekukucskálni akarókat sem. Vagyis csak nagyon-nagyon lassan.

Karin a felszámolás alatt álló tengelici menhelyen került egyesületünk gondozásába 2010 márciusában. A kenneltartásról hamar kiderült, hogy a szabadsághoz szokott, viszont az emberi érintést nem ismerő kutya számára túlságosan nagy stresszet jelent, így a napjai nagy részét a házában töltötte, csak néhány igazán elszánt önkéntesünk tudta őt kivenni onnan. Az egyik segítőnk magához vette, de sajnos nem jött ki a kutyáival, így vissza kellett volna jönnie a kennelsorra. Mérlegeltük a lehetőségeket és úgy döntöttünk, hogy egy kutyakiképző segítségét kérjük, aki nagy odafigyelésse és szakértelemmel elkezdte Karin kutyává csiszolását. Ennek részét képezte az utazás, az idegen emberekkel való találkozás is - Karin így jutott el a Kóborka Állatvédő Egyesület tanyájára, ahol megismerkedett Bora osztrák partnereivel, s akik csináltak róla néhány fényképet. Napokkal később elkérték Karin leírását, hogy hirdetik a honlapjukon. Aztán pedig jött a telefon, hogy egy család beleszeretett Karin szemeibe, nincs másik kutyájuk és egész nap otthon van valaki, így Karin soha nem lenne egyedül. Ideális hely. Karin ma elutazott. S még napokig görcsben lesz a gyomrunk, hogy minden rendben van-e vele, de közben örülünk nagyon. Karin kapott egy igazi esélyt.

süti beállítások módosítása