A Futrinka Egyesületet leginkább fajtamentő tevékenységéről ismerhetik az állatvédelemben valamelyest is járatosak, pedig létezik egy csoportja, amely esélytelen, viselkedési problémás, idős, fogyatékos vagy bármi más miatt hátrányos helyzetű kutyákat ment, leginkább altatás elől. A hozzánk kerülő kutyák általában nem számíthatnak tömeges érdeklődésre, esetükben a hosszú, heteket-hónapokat és akár éveket is jelentő gondozásra kell, hogy berendezkedjünk, amíg megtaláljuk számukra a szerető otthont. Hisszük, hogy minden kutyának megvan valahol a gazdája, csak meg kell keresni azt. Egyetlen kutya sem tehet arról, hogy megöregedett vagy egyszerűen csak feketének, jellegtelennek született. Aki már vett magához idős kutyát, tudja: a világ bölcsessége költözik az otthonába, s egy fekete kutyát is csak fotózni nehéz, megszeretni egyáltalán nem az.

Igyekszünk mindannyiukat részletesen bemutatni, hiszen minden felület, amelyen keresztül hírüket visszük: számít. Ha lesz hozzá erőnk és lelkesedésünk, igyekszünk hetente összefoglalni a történéseket az alatevékenység háza tájáról, híreket hozni az állatvédelem világából.

Ezért van ez a blog. És ami miatt elindult: a mai napon egy igazán esélytelen kutyánk kezdhetett új életet. Egyelőre még csak próbaidős, tehát nem szeretnénk semmit elkiabálni, de mégis meg kell osztanunk a világgal. KARIN GAZDIS!

Hogy ki Karin? Egy fiatal-felnőtt, fekete, jellegtelen keverék szuka, aki már a megjelenése alapján is kellő hátránnyal indult volna a gazdáért vívott harcban, de ehhez a külsőhöz egy félénk belső tartozott, amelyik nem engedte magához még az igazán bekukucskálni akarókat sem. Vagyis csak nagyon-nagyon lassan.

Karin a felszámolás alatt álló tengelici menhelyen került egyesületünk gondozásába 2010 márciusában. A kenneltartásról hamar kiderült, hogy a szabadsághoz szokott, viszont az emberi érintést nem ismerő kutya számára túlságosan nagy stresszet jelent, így a napjai nagy részét a házában töltötte, csak néhány igazán elszánt önkéntesünk tudta őt kivenni onnan. Az egyik segítőnk magához vette, de sajnos nem jött ki a kutyáival, így vissza kellett volna jönnie a kennelsorra. Mérlegeltük a lehetőségeket és úgy döntöttünk, hogy egy kutyakiképző segítségét kérjük, aki nagy odafigyelésse és szakértelemmel elkezdte Karin kutyává csiszolását. Ennek részét képezte az utazás, az idegen emberekkel való találkozás is - Karin így jutott el a Kóborka Állatvédő Egyesület tanyájára, ahol megismerkedett Bora osztrák partnereivel, s akik csináltak róla néhány fényképet. Napokkal később elkérték Karin leírását, hogy hirdetik a honlapjukon. Aztán pedig jött a telefon, hogy egy család beleszeretett Karin szemeibe, nincs másik kutyájuk és egész nap otthon van valaki, így Karin soha nem lenne egyedül. Ideális hely. Karin ma elutazott. S még napokig görcsben lesz a gyomrunk, hogy minden rendben van-e vele, de közben örülünk nagyon. Karin kapott egy igazi esélyt.

A bejegyzés trackback címe:

https://futrinka-alap.blog.hu/api/trackback/id/tr762289102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.