Karin gazdához költözése nem volt az egyetlen ezen a hétvégén, mert két másik teljesen esélytelen védencünk is esélyt kapott.

Dorkát a tárnoki Benta-körtől "örököltük". Azok, akik már akkor is a csapathoz tartoztak még emlékeznek azokra az időkre, amikor nem az összes hátsó kennelt béreltük a tárnoki panzióban, hanem csak egy sor volt a miénk és a többiért a biatorbágyi Kóborka Egyesület, illetve a tárnoki bentások feleltek. Dorka hozzájuk került évekkel ezelőtt. Mivel minden kutyát igyekeztünk megfelelően lemozgatni, így azokhoz is közel kerültünk, akik nem a Futrinka Egyesület gondozásában álltak. Dorka egy volt közülük. Láncról került a kennelbe, sokáig el sem hagyta a házát, de aztán lassan megenyhült és egyre többünk részesülhetett abban a megtiszteltetésben, hogy Dorka szóba állt vele. Aztán a bentások befejezték a működést, mi az egész hátsó kennelrészt bérbe vettük és... Felmerült, hogy át tudunk-e venni bárkit az ott lévő kutyák közül. Dorka így lett futrinkás.

Egyszer sikerült őt örökbeadnunk, de onnan egy év elteltével visszaadták. Valószínűleg azért, mert az oltását nem sikerült megoldaniuk. Dorka ugyanis továbbra sem egyszerű eset: nem tűri a pórázt és a nyakörvét sem lehet megfogni, mert pánikba esik és harap. Ugyanez igaz minden olyan érintésre, ami nincs kedvére. Az oltások biztosítása számunkra is kihívást jelentett, de megoldottuk.

A szépséges kuvasz keverék lányra hiába jelentkeztek érdeklődők, ez az aprócska probléma mindenkit elriasztott. Eddig. Most viszont eljött az ő napja és újra kirepülhetett. De nem egyedül tette ezt, mert a fehér hölgy egy fekete urat választott maga mellé társul.

Surc valójában egy német dog. Most sokan felhúzzák a szemöldöküket. Surc hogy lenne már német dog, amikor egy laikus számára is egyértelmű, hogy ő egy schnauzer keverék? Az ő története egy másik kutyánk történetével fonódik egybe, mégpedig egy problémás német doggal, Karatuval. Surc ugyanis Karatu cserekutyája. Karatu Szilvinél állomásozik, mivel a kennelsoron nem volt megoldható a biztonságos tartása a majdnem teljesen vak és hallássérült kutyának, aki ráadásul a láncon tartásból kifolyólag nem igazán kötött barátságot az emberekkel, egy-egy kiválasztott részesült csak abban a kegyben, hogy ne akarja megenni. Így viszont Szilvinél tartósan beragadt, gyakorlatilag biztonsággal örökbeadhatatlan. Az ő helyére kaptuk Surcot a tatárszentgyörgyi gyepmesteri telepről - Szilvi mentéseként. Surc még szinte kölyök volt, amikor néhány hónap szörnyűség után hozzánk került.

Eleinte nagyon félt, hiszen nem tapasztalt mást addigi rövidke életében, mint nélkülözést. Fekete, kócos kutyaként már kölyökként is esélytelennek minősült, nem is akarta senki magához venni. Gyakorlatilag egy sötét gyepmesteri telepen nőtt fel, megúszva az altatást. Minden, amit tud, nálunk csepegtetődött belé, de bőven van még mit pótolnia, hiszen nem volt gyerekszobája. Aki járt már Tárnokon, tudja, hogy mindig Surc kennele volt a legkoszosabb, mondhatni ő volt a legrendetlenebb lakónk. Surc bizalmatlan az idegenekkel, a férfiaktól eleinte tartott, de aztán elfogadta, hogy ők sem bántják. Surcra soha, egyetlen érdeklődő sem akadt. Egyetlen egy sem.

Dorka és Surc Tünde (Dinnye) közbenjárásának köszönhetően egy korábbi kollégájához költözhettek. Egy nagy kertes házban látnak majd el házőrző tevékenységet, bár szerintem inkább a külön lakosztályukban fogják múlatni az időt. Legyetek mindketten nagyon boldogok. Hiányozni fogtok, de nem baj, ha inkább csak hallunk rólatok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.