Az alap tevékenységi csoport esélyteleneket ment. Ez tény. De az esélytelen fogalma is szubjektív, s mivel nagyon nagy az esélytelenek szubjektív halmaza, így objetív döntéseket kell hoznunk. Ki kell találnunk, hogy az öreg, a rettegős, a fekete, a három lábú, a bőrbeteg, a csúnya közül ki az, aki mindent visz, s így mi is visszük...

Talán nem árulok el titkot, de van olyan gyepmesteri telep, ahol a tervezett altatás előtt szólnak. Nyíltan vagy zárt listán megosztják, hogy kik vannak azon a bizonyos listán. Eltérő, hogy utána mi történik: van, ahol a listát végigaltatják, akármi történik is, van, ahol ha másokat kivisznek és szabadul fel elég hely, akkor a listán lévők is átmeneti haladékot kapnak. Vannak olyan telepek, ahol a karanténidőt követően szigorúan altatnak, zéró tolerancia van, vannak, ahol a kutyákat tényleg beoltják, chipezik, ivartalanítják, s nem altatnak. Egyben azért hasonló mind: a bekerülő kutyák jelentős százaléka idős, megunt, kopott kutya, aki leszolgált egy életet valahol, aztán nem kellett. Tovább már nem. Mert onnantól már csak nyűg.

Egy öreg kutya már beteges, egy öreg kutya már nem olyan fürge, egy öreg kutya már nem hasznos, már nem hall jól, már nehezebben kel fel... Összegezve: nem kell.

Mi is kaptunk egy listát, s onnan választottunk egyet. Aki a mi profilunkba illeszkedően esélytelen. Lett egy rozoga, tíz év körüli német juhász keverékünk: Orik. Orik valószínűleg egy falatot sem evett az Illatos úton, mert csonttá soványodva kaptuk meg őt, s teljesen ki volt száradva. A szabadulás utáni első pár napban élvezte a szabadságot, de a teste meggátolta abban, hogy boldog lehessen. Kórházba került, infúziót kapott, s élvezi a meleget, figyelmet.

De orvosilag már nem indokolt, hogy ott maradjon. Viszont a kennelsorra nem jöhet vissza, más ötletünk pedig nincs. Így segítséget kérünk: sürgősen ideiglenes befogadót keresünk tehát Oriknak. Az állatorvosi költségeit, élelmezését térítenénk... Reménykedünk, hogy akad valaki. Legalább tavaszig. Vagy amíg valaki meg nem látja benne a lehetőséget. Néhány hétre, hónapra. Amennyi még hátravan számára. Mert esélytelen, de nem reménytelen. Ugye?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.